Varázserdő legmélyében, szőke vadon rejtekén
Puha, rózsás fészkecskémben csendességben élek én.
Hat napig levél se rezdül, pihenek bőr-bölcsőmben
Hetedik nap viszont mindig leszakad az ég ott fenn.
Vihar tombol a magasban, füst kúszik és mennydörög
Ég-angyalok óriásdobja ütemesen dübörög
Majd elhalkul a zene, viszont forró lesz a lég
Megmozdul a föld alattam, s eláraszt valami lé
Csúnya szörny tör szép lakomra, nyaka vastag, feje nagy,
Fehér ragacs árasztja el csendes jó otthonomat
Örök harc ez, én és a szörny, de sohasem nyerhetek
A rettenet elragadja sok apró gyermekemet
Aztán csend lesz, hatalmas csend, végre újra alhatok
Álmomat vigyázzák fentről szőke hajú angyalok
Álmomban gyerekeim látom, a csúf szörnnyel harcolnak
Rossz szagot, fájó viszketést a rémségnek okoznak
Ebből a nagy körforgásból nem lehet szabadulni.
Ezek vagyunk, így élünk mi – egy lány titkos gombái
(Kedd, május 14, 2013 09:42)
